Levesbáró – “több, mint recept”

levesbaro.blog.hu

Viszonylag fiatal blog levesekről, ahol nem mindig csak a puszta recepteket olvashatjuk, hanem – levestől függően – a leves történetéről, a blogger és a leves találkozásának történetéről, illetve a leves legjobb elkészítésének fogásairól is.

Ha a világon semmilyen más étel nem lenne, csak levesek, ellennék. De ha egyik napról a másikra eltűnnének a levesek, akkor a világ sokkal szegényebbé válna. Számomra. Ennek ellenére megpróbálok objektív maradni a levesbáró blogjának bemutatásánál.

Aktualitás (2,5), tartalom (1,5)

A legtöbb bejegyzés így épül fel: kis bevezető, hozzávalók, elkészítés. Azaz receptkönyv. A kis bevezetőben olvashatunk általában személyes élményekről, az elkészítés során pedig sokszor kapunk praktikus tanácsokat egy-egy félmondatba rejtve, ezekre érdemes figyelni.

Ami viszont egy szimpla receptgyűjteménynél mégis többé teszi ezt a blogot, azok az olyan típusú bejegyzések, amelyek a leveseket a mindennapi életünkbe illesztve mutatják be. Ilyen az itt olvasható ünnepi húslevesről szóló bejegyzés, amelyben részletesen olvashatunk arról, amiért ezt a mezei levesevő, mint én is, megnyitom: Hogyan kell tökéletes nagyiféle húslevest főzni?

Kapros zöldbabos túrógombócleves
Kapros zöldbabos túrógombócleves

De a blogot színesítik a különböző, nem feltétlenül levesekkel, hanem eseményekkel foglalkozó bejegyzések is, mint pl. az itt látható kép és link egy hazai főzőfesztiválról vagy egy másik itt a levesbáró sajtómegjelenéséről.

A blogoló lehetne egy kicsit közlékenyebb. Maradnak bennem kérdések egy-egy recept elolvasása után. Olyan “akkor ezt pontosan hogy is?” típusú kérdések, amelyek olyanokban merülnek fel, akik nem főznek gyakran levest… vagy egyáltalán bármit. És itt nem arra gondolok, hogy hogy kell egy habarást elkészíteni, csak arra, hogy a folyamat leírása lehetne egy kicsit részletesebb. Mennyivel? Egy nagykanállal. Úgy 20-30%-kal.

A másik dolog, ami javíthatna a tartalmon és az értésen, az a szövegtagolás és a központozás megfelelő alkalmazása. Az elkészítésben olvasott 9-10 sort legalább 2-3 bekezdésre lehetne tagolni: így könnyebb lenne követni is, miközben az ember fél szemmel főz, fél szemmel olvas. Ellenben az összetevők felsorolásakor nem kellene minden sor után szóköz. Az elkészítésnél a megfelelő helyre rakott vessző pedig receptmentő lehet.

Bemutatkozó
Bemutatkozó

Funkció (2,0), dizájn (2,0)

A dizájn első ránézésre, különösen a főoldalon, vonzó. Mondhatjuk úgy is, hogy étvágygerjesztő. A választott zöld háttér a legtöbb leves színével jól harmonizál. Ehhez adódik, hogy a képek túlnyomó többsége jó minőségű és tartalmában is jól sikerült.

A bejegyzések összefoglalóinak kártyaszerű elhelyezése a fő- és összefoglaló oldalakon találó. Ez új stílus a blog.hu-n, máshol is láttam már, mostanában divatos, de ehhez a receptbloghoz nagyon illik, tényleg olyan, mintha az újságokból kivágható receptkártyák között lapozgathatnánk.

Különösen tetszik a főcímnek és a blogcímeknek választott betűtípus, a tagolásra és tartalomra vonatkozó kritikámban megfogalmazottak azonban a dizájnra is hatással vannak: a szövegtagolás is dizájn. Az is az, ha van egy kép, ami alá szöveg kívánkozik: az Barokk Főzőfesztiválon készült kép alá elfért volna még 3-4 sor az eseményről.

Funkcionálisan az oldal nagyjából rendben van. A főcím mellé a jobb oldalra még elférne valami, de inkább a külsőség miatt. Jobb oldalon a Feedek és Egyéb kategóriákat levenném. A Friss topikok egyes topikjait pedig fél szóköznyi térközzel választanám el egymástól, hogy elkülönülhessenek.

Jó választás a képernyő oldalán megjelenő lapozó funkció: megint csak azt erősíti, hogy egy dobozba rakott receptkártyáink között böngészünk.

Örülök, hogy az első, Blogszemlén bemutatott gasztroblog nem valami fölkapott divatblog. És ha valakinek a levesbáró bejegyzései kapcsán nem jön meg az étvágya egy jó leveshez, az nem is biztos, hogy szereti a levest.

Σ(10/8)

Frissítés itt. Az új értékelés Σ(10/7,5).

Még nem értékeltétek.
Please wait...