Élet az északi sarkkörön – “többdimenziós blog”

suomiblog.hu

A suomiblog.hu logója

A szaunázásról keresgéltem, amikor ebbe a blogba botlottam. Aztán elkezdtem olvasgatni, és rájöttem, hogy ez nem egy, hanem két blog: egy inaktív és egy aktív. És alapvetően nem is a szaunázásról szól, de amiről igen, az is érdekes.

A blog inaktív része egy olyan lányról szól, aki kivándorolt Finnországba és próbál beilleszkedni: nyelvet tanul, emberekkel érintkezik és részt vesz a finn mindennapokban. A blog aktív része pedig egy olyan anya blogja, aki egy számunkra, magyarok számára egzotikus országban hozta világra gyermekét.

A kétféle típus időben is élesen elkülönül egymástól: az Archívumban jól látható, hogy 2015 júliusa és 2016 márciusa között van egy hosszú, bejegyzések nélküli szünet.

Aktualitás (2,0), tartalom (1,5)

Azonban nemcsak tartalmilag, hanem nyelvileg is két blogról beszélhetünk, ugyanis a bejegyzések hol magyar, hol pedig angol nyelvűek. Először azt gondoltam, ez utóbbiakat a blogger férje írta. Aztán találtam olyat, amit biztos nem. De aztán megint elbizonytalanodtam – szóval… elvoltam, mint a befőtt.

Azon is gondolkodtam, mi lehet a kétnyelvűség oka; arra jutottam, hogy lehet, hogy a finn rokonok, barátok is szeretnének beleolvasgatni, ezért. Mindenesetre érdekes. Korábban már foglalkoztatott a gondolat, hogy vannak-e ilyen blogok, és ha igen, milyen hatást váltanak ki az olvasóból, de ez az első, amivel találkoztam.

Hogy milyen hatást váltott ki nálam? Egyrészt nem éreztem rosszul magam ettől. (Banálisan hangzik, hogy ezt leírom, de tudom, hogy sokan vannak, akik nem érzik jól magukat, ha idegen nyelvű szöveget tesznek eléjük.) Másrészt az az érzésem támadt, hogy ez valami titok, ami még kíváncsibbá tett, és úgy éreztem, hogy lemaradok valamiről, ha az angol nyelvűeket kihagyva csak a magyar nyelvűekre kattintok. (Majdnem biztos vagyok abban, hogy a finnek is ugyanezt érzik a magyar oldalakat nézegetve.)

Ennyi mindent írtam, de a konkrét tartalomról szinte még szó sem esett. Elnézést kérek emiatt, de ritkán van az embernek dolga 2×2 dimenziós bloggal. Nem gondolom, hogy véletlen lenne, hogy pont egy más nyelvi és kulturális környezetbe került valaki oldalán találkozom ezzel az összetettséggel.

Az oldal tartalma, ahogy írtam, kettős: az blog aktív része szerintem inkább női blog. Aki viszont nem szeret más gyerekéről olvasgatni, a blog inaktív, 2015 júliusát megelőző részében azért talál magának olyan olvasnivalót, ami leköti:

Ezekben a finnországi mindennapokról szóló bejegyzésekben egyértelműen jelen van a blogoló. Nem dokumentumszerű, hanem személyes: a tények olyan körítéssel vannak bemutatva, hogy ő hogyan élte meg ezeket, így aki nem annyira szereti az írott szóbeliséget, egy kicsit meg fog küzdeni azért, hogy az útikönyvekben le nem írt, de egy ilyen blogtól jogosan elvárt olyan leírásokra bukkanjon, ami elkülöníti, hogy mi az, amit ők (a finnek) máshogy csinálnak, mint mi.

Funkció (2,0), dizájn (0,5)

A tartalom egy WordPress-sablonba lett öltöztetve, de annak személyre szabása elmaradt. A kétnyelvűségről fentebb írtak csorbát szenvednek a mindenhol angol nyelvű navigációs gombok miatt. Magyar nyelvű bejegyzéseknél elegánsabb lenne a “Bővebben”. (Igen, tudom, hogy felhasználói WordPress tudással ez nem megvalósítható, ahhoz már bele kell programozni a sablonba.)

A reklám a legrosszabb helyen van (tudom, ott fizet legjobban, de akkor is), a fejléckép és a képváltó együttes használata pedig olyan, mintha egyszerre akarnánk jobbra és balra is menni. Amit nagyon nem szerettem, az az oldalra való érkezésemkor arcomba tolt hírlevél-feliratkozási űrlap.

A suomiblog.hu főcíme
Fent a főcímkép, lent egy képválttó szöveggel, közöttük pedig reklám. Sűrűbb nem is lehetne.

Általában elmondható, hogy a blog külsőségek tekintetében elég sűrű. Szerintem nincs olyan funkció, ami ne lenne kipakolva, van, ami kétszer is: a legutóbbi bejegyzések pl. a jobboldali sávban és a láblécben is olvashatóak, akinek pedig ez sem lenne elég, megnézheti, melyek voltak azok a bejegyzések, amelyeket a legtöbben olvastak. Bezzeg az archívumig minden egyes oldalbetöltésnél a lap aljáig kellett görgetnem.

Az “Akiket én olvasok” rész viszont nagyon tetszik, és hasznosnak is tartom. Kár, hogy kevés blogon futok ilyenbe.

A képek jók, a tipográfián viszont lenne mit dolgozni: kicsit nagyobb térköz a sorok között, a félkövér betűket pedig nem kellene erőltetni, főleg nem a főoldalon megjelenő kivonatokban.

Bár a végére elég kritikus lettem, nem írtam volna erről a blogról, ha nem lett volna érdemes. Igazi téli olvasmány, és szerintem nem csak a blogger családjának. A blog igazi erőssége az, hogy betekintést enged az olyan finnországi hétköznapi eseményekbe, amelyekbe mint turista nem lehetséges. Remélem – ha már elment a blog a gyermekkel kapcsolatos bejegyzések irányába -, még sokat olvashatunk a jövőben a finn alap- és mindenfokú oktatásról, a finn oktatási rendszer ugyanis különösen érdekes, és személy szerint követendő példának tartom az alapján a kevés információ alapján, amit eddig hallottam róla.

Σ(10/6)

Frissítés itt. Az új pontszám Σ(10/6,5)

Még nem értékeltétek.
Please wait...